Folyosó csúszásmentesítése

Történet kezdete annyi, hogy mikor első gyermekem megszületett, édesanyám sokat jött hozzánk segíteni. Mindez november-december környékén volt.
Tudom, hogy nem ebben az időszakban  van az anyák napja, mégis sűrűn emlegettem őket. Sajátomat azért, nehogy elessen ezen az iszonyúan csúszós 10/10-es fényes metlachi lapokkal kirakott nyitott függőfolyosón. A tervező, kivitelező, műszaki ellenőr, és az építészeti hatóság műszaki átvevő szakemberének nőági felmenőit pedig azért foglaltam nem éppen pozitív mondatkörnyezetbe, hogy miért nem magyarázták el időben gyermeküknek az életveszély, és a gondatlan veszélyeztetés fogalmát. Nem kell hó, vagy ónos eső, elég egy enyhe pára, és már részeg ember látványát megszégyenítve a falnak, korlátnak támaszkodva jártunk, vagy freestyle talajtornát végzünk

A telet túléltük, de tavasszal már azzal foglalkoztam, mit lehetne tenni. Okosok persze már mondák is:

-fel kell verni, és letenni a konyhába való pöttyöset.
-gres lap
-felverni, padlopon, és betonfesték
-epoxy-sóder kapaszkodóhidat felkenni

Utánajártam az áraknak, de ár gyanánt mondtak olyan nagyságrendű pozitív egész számokat, hogy nem hittem a fülemnek. Mivel a szinten több nyugdíjas is van nem is forszíroztam tovább.

De az utolsó ötlet nem hagyott nyugodni. kötőanyag + sóder....

Mi lehet jól tapadó, jól nedvesítő, fagyálló, rugalmas, rövid ideig vízálló, olcsó... egy ötletem volt: legegyszerűbb bútoripari lakk!!!
Csak magam előtt fogom felszórni, és várok egy évig. Így megtudom hány liter kell négyzetméterenként, hány réteg kell, technológiát letesztelem, és az időjárásállóságot is kipróbálom.

Az első próba kis hibával jól sikerült. Takarékosság miatt középen 3 mettlachi szélességben kentem fel (30cm). Már az első téli napon  esős, lefagyott havas időben is zsebredugott kézzel sétáltam amíg a szórat tartott. Ez olyan látvány lehetett, mintha vizen jártam volna. (Pedig csak tudtam hol vannak a cölöpök...) Így a szomszédaim jelezték, hogy legyek szíves előttük is folytatni áldásos tevékenységemet...

A gyermekbetegségek a következők voltak:
- Leporladt. Oka: Vékony szórat kevés lakkal. 1 doboz lakkot voltam hajlandó elpazarolni. 0,7L. Ez egy lakás elé szűken volt elég.
- Leválás. Oka: gyermekem hihetetlen kitartó munkával a műanyag gyerekjátékot gyakorlatilag addig verte a szóratra, míg mindkettő megadta magát. Az egész projekt után tette, így csak előttem hibás a szórat. "suszter cipője mindig foltos..."

Rá következő évben élesben a folyosón  felém eső részén lévő maradék 3 lakás előtti részt kentem fel. megtartottam a 3 mettlachi szélességet, mert bevált. Mikor csúszik mindenki ott jár. Mikor nem csúszik, akkor is.

Homok előkészítése: Vakolóhomokkal dolgoztam. Nem a sárga bányahomok, hanem ami vakoláskor használatos szürkésfehér éles szemcsés homokot. Erkélyen kiterítettem,  pár napig átforgatva szárítottam. (közben szedegettem belőle az oda nem illő dolgokat:  föld, agyag, gyökér, macskasz...) 
Szitálás: A a gyerek kis játékszitáján a túl nagy részeket kiszedtem. Majd  egy kb 1 mm-es műanyag tésztaszűrőn a finom részeket kiszedtem. A nagy szemcse kifordul, a kicsi felzabálja a nagy felülete miatt a kötőanyagot. Gyakorlatilag szemcseméretre osztályoztam.

Technológia:
-meg kell várni a legmelegebb nyári kánikulát. délután 6 körül már nem nagyon kószáltak a lakók, de a beton átmelegedett.
-sósavval l kell kenni, hogy a koszt, vízkövet leszedje. Közben nem inhalálni->szélirány...
-rongyal átdörzsölni, hogy leszedjük a kosz maradványait

Lakk: Legolcsóbb oldószeres (!) bútoripari lakk. Nem nitrolakk->kicsi a szárazanyagtartalma. Nem jó a vizes bázisú! Nem szabad hígítani!

-1. lakkréteg felhordása. Akkor ecsettel dolgoztam. Már hengerrel csinálnám. Próbáltam Tesa szalaggal maszkolni a szélét, de teljesen felesleges. Ecsettel a mettlachi szélén tökéletes csíkot lehet húzni. Az a lényeg hogy VASTAGON kenjük. 1m lekenése után egyből vastagon bele kell szitálni a homokot. Majd tovább kenni, és szórni. egészen a folyosó végéig. A minden homok bele fog süllyedni a lakkba, amit a lakk el tud nyelni.
-Le kell partvissal kefélni a felesleges lakkot. A leszedett homokot vissza a vödörbe. Azért kell a herepálasztó dögmeleg, hogy zselésedjen, és ne szedje fel a partvis.
-Kitenni a papírokat (leragasztva, hogy ne fújja el a szél...) "Frissen kenve, ne lépj rá, mert csúszik!!!". Persze, hogy egy valaki a bejáratnál rálépett, megcsúszott, és benne maradt a lábnyoma...
-2. réteg lakk vastagon, rá a porszórat, lekefélés
-3. réteg csak oda ahol sokan járnak. Nem muszáj. Szerintem felesleges.
-lekefélés. Ez viszont fontos. Ami itt lejön, at amúgy is le fog jönni. De, ha rajtahagyjuk, akkor az amúgy is hosszú száradási időt extrém hosszúvá teszi.

Másnap reggel "kemény volt", de vártam vele 24 órát. Másnap is iszonyú kánikula volt. 1 hétig még jött a por ki belőle, de utána ez megállt.

Pár gond azért van a szórattal:
-nem csúszik rajta a felmosórongy, seprűvel takarítható.
-gyerek, ha ezen esik, a térdén plezúr lesz (kb mint a betonon).
-olajos dolgot beletaposnak, akkor az olajfolt lassan tűnik el (széttaposott dióbél...)

Egy próbát megér: Szerintem lakk helyett oldószerben feloldott "Nikecel/Hungarocell" másnéven expandált polisztirol anyagot is lehet használni... (TV, hűtőszekrény csomagolása, házak hőszigetelésének a maradéka)