Összehajtható asztal Nem a szakmám csúcsa, de büszke vagyok rá, hiszen Recycling termék.

A szokásos: Azért ilyen, és ekkora, mert ennyi, és ilyen, és ennyi anyagom volt. Mennyire meglepő... 

 Eredetileg az erkélyemen volt falra rögzített lehajtható asztallap. Nyílászárócsere miatt le lett szerelve. Nem volt szívem eltüzelni. Nagyon rossz volt a felülete. 

Felület olyan állapotban volt, hogy sajnáltam a csiszolópapírt rá pazarolni. Hirtelen ötlettől felbuzdulva kézi gyalugéppel kis fogással belegyalultam a lapba.
Teljesen jó fa nézett vissza. Ha harc, hát legyen harc! A két alsó merevítő hevedert ki tudtam ütni. Az asztal fal felöli oldalát is lekerekítettem, és marógépen legömbölyítettem.
Majd az egész lapot, és a hevedereket gyalultam, csiszoltam. A lap minimális hibával de jó lett. Az erkélyajtókról még jött 2 szúnyogháló. Nem fértem tőlük, de eltüzelni nem akartam. Már kihívásnak éreztem, hogy felhasználjam .

Szóval  azért ilyen a láb mert ennyi anyag volt az erkélyről mentve. A lapra még két hosszanti káva lett rakva. Ehhez ütközik a láb. Minden gyalulva, csiszolva. A két merevítés fecskefarkú heveder, minden más forgácslap csavarral van összeütve. Lehet szidni a csavarorást. 

Egy jó felületkezelés ápol és eltakar. Volt kimaradva egy pici Angol vörös, és egy kicsit több sötétbarna lazúrom. Olyan kevés, hogy nem tudtam mire használni. De beugrott a kedvenc mondásom: Mi a hulladék? Alapanyag rossz helyen!!!  Összeöntöttem  a kettőt! Egész kellemes szín lett belőle! Hengerrel két réteget hordtam fel. A lazúr opalizál, elmossa a rajzolatot (is), és a hibákat. A sötét szín ápol, és eltakar.

Konklúzió: Nem a szakmám csúcsa. Nem földrengésbiztos. De azóta több ebédelést, szalonnasütést kibírt. És még szépen is néz ki. (És eddig nem forszíroztam senki előtt miből, és hogyan készült... :-) )