Elárulok egy titkot: A rádiózáshoz kell egy jó rádió! Sajnios sokan itt meg is ragadnak. De ez még a 1/10-e a történetnek. Kell egy jó kábel, egy jó antenna, ezeknek jól kell illesztkedni, jól kell õket tudni kezelni, és a füledrõl, és az elektroszmogos környezetrõl, szerencsérõl, terjedésrõl, és a technikai tudásról, kísérletező szenvedélyről még nem is beszéltünk!
(FONTOS!!! A hobbi, szenvedéllyé is tud alakulni, mert őszintén tiszta szívbõl csnáljuk, és élvezzük. Szenvedély nélkül lehet élni csak minek... Nincsen baj vele, míg szenvedélybetegségbe nem csap át.
Csak ésszel ! Nem mehet semmi kárára. Család, munka, barátok, anyagi javaink, és a saját egészségünk rovására nem mehet. Önkontroll... )
Sokan bedõlnek a reklámnak! Csilivili rádiókészülék olyan érzékenységgel, hogy ihaj! Csak nem biztos, hogy annyival nagyobb lesz a sikerélmény vele, mit amennyibe került. Minimum akkora, ha nem jobb élmény egy olcsó készülék, amit még javítani is lehet! És elalélsz a gyönyörtõl mikor több hónapnyi küzdelem után megszólal az a nyomorult dög az asztalod közepén amibe már többször csákányt akartál dobni a közepébe... Most szögezem le, hogy soha a büdös életben nem fogsz tudni olyan rádiót építeni, mint a gyáriak! De nem is kell. Amúgy hasonlót viszonylag egyszerûen, bár sok gyakorlás kell hozzá. Autót vezetni személyautón lehet megtanulni. F1 -es autó gyors, szép, de csak a megfelelõ kezekben. Itt ha betartod a szabályokat nem lehet bajod. Ha nem akkor elpukkantott végfokok, zavar miatt feljelentgetõ szomszédok, szikrázó antennahangoló, és halott alkatrészek fogják kövezni utadat. Itt tanulni kell. Lehetõleg mástól, és más hibáiból...
Keress rá a neten mennyien építenek QRP (P<10W)adóvevõket! És nem csak kezdõk, hanem vén rókák (Bocsánat a kedves õszülõ halántékú géppuskaujjú Vének Tanácsától). Egy egyszerû rádió nem kevesebb öröm mint egy porosodó gyári ketyere.
Aminek rádióknál ne dõlj be:
Csillogó "zsírúj" gyári rádió. Ha mutogatni akarod a rádiót, fontos tényezõ, de ha dolgozni akarsz vele, kevésbé. Jobb lehet egy kopott gyári, Urambocsá' házi építésû rádióval. Mármint ha tudod használni. És kevésbé félted kísérletezésnél, kitelepülésnél. Bizony hazánkba is csapkodnak villámok. Nem muszály telibe kapni a ménykûnek a drótot, hogy a bemeneti egység kilehelje bûnös lelkét.
Funkciógazdagság. Némely rádióhoz repülõgépvizsga kell. Meg kell gondolni kihasználom-e? Vagy hirtelen be tudom-e állítani?
Érzékenység: Nem érzékenyebb a 0,1μV-os gyári rádió, az 1μV-os házi készítésû rádiótól. Nem hibbantam meg! Csak laborkörülmények között lehet kimérni a különbséget! De tedd rá egy dipól antennára, és minimum S5-S6 zajt találsz. 10-16μV állandó sustorgás. Akkor meg minek az érzékenység növelése? Az érzékenység nem azonos a fokozatoknak a kis jelek megtartásával. Ha a nagy jelek mellett a finom fészletel eltûnnek, akkor hiába érzékeny a készülék! Tapasztalatom, hogy az URH botantennás készülékek lefulladnak a fix telepítésû nagy nyereségû antennákkal. Ugyanis botantennára van kitalálva. És a botantenna, az botantenna. Kitelepülni sem szerencsés, de szobai forgalmazásra nem jó. egy jó antenna felér egy jó rádióval!
A lényeg, mindíg az, hogy a keverõ, és a többi fokozat a nagy jel mellett képes-e a finom kis jeleket is feldolgozni, vagy leül. Megette a fene, ha gyorsasági motorod van kopott gumival, ráadásul kátyús úton. Márpedig az Éter zajos.
Készülékvélasztás elõtt fórumokon, amatõrtalálkozókon keress rendszeresen rádiózó emberkéket pl: forum.hasix.org ...
Fül: Gyárilag 2 db jár mindenkinek. Nem cserélhetõ. De alakul. Nagy hangerõnél romlik. Fejhallgatóval vigyázni! A hallás, és az érzékelés 2 külön téma. Gyerekkorban a legjobb a hallás. Fülünkkel felnõttkorban örülünk, ha 20Hz-16kHz közötti részt halljuk. Érzékelni a lágy felfüggesztésû szerveinkkel (belek) 2-3Hz, csontjainkkal 50-70kHz-ig érezhetünk (élõ páciensnek koponyájára csavaroztak egy ultrahangsugárzót. Még tudta detektálni. De nem volt normális....) Betegek lehetünk huzamosabban észlelt nagy hangerõtõl. A fül után van az ideg, ami olyan amilyen, utánna meg az agy. Ebben van a világ legjobb aktív szûrõ, jelfelismerõ, jelkondicionáló, hibajavító, becslõ, egysége. És életünk végéig tanítható! Tanuláskor a morse jeleket érdemes hallgatni rádión is, nem csak számítógépen! Idõvel alakul!
Teljesítmény: A rádióamatõrködés kísérletezés, és nem teljesítménysport. Vannak versenyek. Pillanatnyilag megfelelő vizsgával, engedéllyel max. 1kW teljesítményhatár van sok sávon. De ezt nem kell kihasználni, csak annyit amennyi éppen szükséges. A rádióamatõr forgalmazás nem CB, vagy mûsorszórás. Nem KÖTELEZÕ mindenkit elérned. Ha mindenáron ezt akarod, ott a telefon, a net, fix adatátviteli csatornák. Ha dupájára növeled a teljesítményeset nem hallanak kétszer hangosabbnak! Nem lineáris az összefüggés! Másik nagy probléma, hogy a nagy teljesítménnyel csak elnyomsz másokat. Márpedig élni, és élni hagyni. Mindíg van nagyobb hal, és te sem örülnél, ha feléd fordítaná az antennáját...
Másképpen:
Nem vagy hangosabb, ha a pusztába megafonnal üvöltesz! Melletted állók nem tudnak beszélgetni. Nagyobb sikert érsz el, ha keresel egy csendesebb sávot, nézed a szélirányt, hegyrõl óbégatsz, artikuláltan beszélsz, vízfelszínhez közel hajolsz. Jobb antennával, szelektívebb vevõvel nagyságrendekkel többet érsz, mint nyers teljesítménnyel. Kiváló légköri viszonyok mellett USA-ba 5W-tal lehet beszélgetni. Szerintem nagyobb élmény, mint telefonálni. Az elõbbit életem végéig emlegetném, ha nekem ez megadatott volna... ...de rajta vagyok!
Ki is mondta?
Építeni, építeni, építeni!
öööö, akarom mondani:
kíváncsiság, kreativitás, szorgalom!
(Meg egy páka, guriga cin, darab nyák, és sok megértés a családtól... ...a többi kijön a bontott lomokból)